Első ítélet

Uruha POV

Ahh. Ez az utolsó nap ezen a héten. Oh yeah. Ma este go bulizni! Csak még éljem át a mai napot! Ma is nekem kell kinyitni a bárt! De jó! Miért mindig nekem kell zárni és nyitni minden este? Remélem ma is be fog nézni Kai-chan. Ő az én törzsvendégem, meg persze a főnöké. A fő törzsvendégnek is hívhatnám, hisz az is. Mindennap bejön, még ha csak pár perc ideje is van. Nagyon aranyos ilyen téren. Mindig meghallgat, akár milyen hangulatom is van, tudd rám néhány percet szánni. Bár ennek a főnök asszony nem nagyon örül, hisz végül is az ő vendége lenne, de azt kit érdekel. ..

Ahogy fekszem, az ágyban akkor döbbenek rá, hogy már rég el kellett volna indulnom, hogy pontosan tudjak kinyitni, és ha a főnök azt megtudja, hogy csak két perccel is később nyitottam ki, akkor jön a bünti szoba, és azt nagyon nem akarom. Aoi már egyszer késett el, és azóta se mondta el, hogy mi történt, csak annyit mondott, hogy a legrosszabb álmába se gondolta volna, hogy ilyen a főnök. Úristen! Én nem akarok ilyenen átesni, még szeretnék legalább a mai estét végig bulizni! Rohanok is, a szekrényhez ahonnan kapok ki néhány ruhát és máris megyek a fürdő felé. Két perc alatt fel is veszem őket és már rohanok ki az ajtón. A lépcsőket sprintszerűen futom le és máris ott vagyok, a buszmegállóban ahol épp jön az én buszom, óh, tökéletes. Még jó, hogy tizenöt perccel mihamarabbra állítottam az órámat. Tudtam, hogy egyszer jól fog jönni. A buszon csak zenét hallgatok és várom, hogy mikor érünk már az én megállómhoz.

A megállóban csak annyit lehetett látni, hogy egy gyerek az éppen megálló buszról rohan lefele, mint valami veszett marha és úgy is tűnik el a távolban. Az az illető az én voltam. Nagyon rohantam, hogy egy percet se kések. És még senki sincs itt. Gyorsan nyitom, ki az ajtót rakom is ki a ’’nyitva’’ feliratú táblát, rakom le a székeket az asztalról, mikor beállít a főnök nagy vigyorral az arcán. Hogy tud ilyen kora reggel már így pörögni? Gondolkodok, el miközben már nekem magyaráz.

- Látom majdnem késtél! Tudod, mi lesz a következménye, ha késel! –jaj, ne inkább azt kihagyom, akár mi is az, inkább kihagyom. Mormolom magamban, hogy meg se hallja. - Ma jön egy ember interjúra, majd mutasd meg neki, hogy hol fog megtalálni, ugyanis egész nap a szobámba leszek! De addigra jó lenne, ha normálisan meg lennének tisztítva a rudak, nem szeretnék még egy balesetet, mikor Aoi lecsúszott róla, mert valami piszok volt rajta és úgy nem akarta megfogni. Az asztalok is legyenek áttörölve rendesen, hisz ez egy tökéletes palota, és itt mindennek tökéletesnek kell lennie. És még valami, a kötényed jobban igazítsd meg, mert nagyon gyűröttnek látszik, és az én tökéletességem csúfítod ezzel. Na, légy jó kisfiú és dolgozz. Azért fizetlek!- Ah? Ez mi volt. Váó hogy mennyire precíz akar lenni, mint mindig. Nem is törődöm már ezzel. Már rég megszoktam a főnök stílusát, de már kezdem unni, hogy folyton mindig ezzel a rúd üggyel szekál. Mindegy, ahogy végzek a rendezkedéssel, megyek is a helyemre a pulthoz. Törölgetem a poharak, meg rendezem a noteszemet, hogy ha jönnek a vendégek, már akkor csak menjek és tudjak szolgálni. Ahogy ott sürgök, forgok a pult mögött, épp akkor toppant be valaki. Biztos egy vendég. Gondoltam magamban, csak hát annak a valószínűsége mindig egyenlő a nullával, és most is annak tűnik. Egy vadidegen srác nyit be és úgy néz körül, mint aki még sose látott volna egy kávéházat. Atya úristen, ezt mit akar itt? Nagy nehezen elém áll és elkezd valamit nyögni az orra alatt.

- Szia, Ruki vagyok. A főnököt keresem. Ugye itt van? – ja, hogy szóval ő lenne az, akit vár a főnök. Hát ohm oké.

– Szia! Igen itt van. Biztos te, vagy akit vár. Menj végig a folyosón és a végén jobbra. Válaszként csak egy köszönetet kaptam és máris vette az irányt ahova irányítottam. Milyen kis törpe egyed volt ez a valami. Hozzám képest kis piskóta De tényleg az. Nem tudom, mit fog vele kezdeni a drága főnök asszony, de ahogy őt idézem, csak rontaná a terét! Hmm, na, mindegy nem is törődöm vele. A nagy várakozás közepette, megjelent Aoi is, hát khm, nem tudom, hogy mi volt vele tegnap. de valószínű nem is akarom megtudni, hogy ki vihette haza, de ezt nem hagyhatom ki, akkor se.

- Na, mi van szépfiú, melyik elegáns szállóba voltál éjjel?- kérdezem karba tett kézzel, ő meg próbál figyelni, hogy mit is kérdeztem, kicsit nyomott a feje a drágaságnak. De hát mit tehetek, ha az ember rúdtáncos, akkor el kell fogadnia, hogy néhányszor ki kell ruccanni, hogy több nyeresége legyen, vagy inkább lenyelősége legyen… hmm vajon melyik vadállat dugta így meg?

-Jaaj, ne is mond. Tudod, akit tegnap jött be és nagyon megijedtél tőle. Az a kigyúrt csávó. Olyan aranyos volt, elvitt a „Rózsaszín szirmok szállodájába”. Addig nem is volt gond, míg táncolnom kellett neki. Mikor előhúzta azt, amit nem akartam ilyen nagyba látni. Basszus Ruru, szerintem te is kiakadtál volna, ha csak meglátod. - és mondta és mondta, olyan lelkesen, hogy én nem tudtam, hogy röhögjek, vagy sírjak. Kívülről csak annyit lehetett látni rajtam, hogy állok csendbe és hallgatom szépen a mondókáját. De belül fetrengek a röhögéstől, hogy miért lehet ilyen szerencsétlen.

- Tudod mit, legközelebb óvatosan a benga állatokkal. Ennyire bejönnek neked az óriáskígyók? Vagy mit csinált veled a főnök, hogy ennyire élvezed a nagy farkakat?- dobom neki a kérdéseket, amire ő csak egyik pillanatba még vörös fejet vág utána egyből át is vált fehére, amit követ a zöld fej.

- Mondtam, hogy ezt soha többé ne hozd fel! Sose fogom ezt neked elmondani! Ezt neked is át kell élned! Egyszer lesz olyan szerencséd, hogy kipróbáld. Fújj, soha többé nem akarom áttelni, akkor inkább már a benga állat….- azzal ment is be az öltözőbe ahol szerintem tesz egy utat a mosdó felé is, mert a régi emlékek feltörni kívánnak belőle, hihi nem is tudom, hogy ki miatt jöttek elő. Utána még egy jó darabig nem fog előbújni, mert így is fáradt, akkor valószínű még két órát fog aludni, mint a bunda. Majd megint én fogom beköpni, mint múltkor. Hmm, lehet, hogy ezért se akarja elmondani, hogy mit tett vele a főnök? Pedig nagyon kíváncsi vagyok rá. Cöh akkor egyszer meg fogom tudni…..

- Hahó, drágaságom, vannak itthon?- hallok meg egy ismerős hangot. Már is itt van? Vagy ilyen sokáig beszéltem volna Aoi-val. Úh ezért még meg fog fizetni, hogy ennyi időt vett az életemből. Ki fogom nyírni ezért.

– Oh, szia Kai-Chan. - mosolygok rá, mint aki eddig is figyelt volna, bár ezt úgy is nehezen fogom elhitetni vele. – Örülök, hogy újra látlak. Milyen volt az estéd?- sétálok a pultnak arra a részére, amelyik felén áll, és adok neki egy hatalmas csókot. Aminek nagyon örült. Nekem ki ne örülne, most Aoi-n kívül? Cöh, hát mindenki!

- Öhh, hát unalmasan telt. Nem voltál velem, és ez idegesített. Kár, hogy olyan sokáig dolgoztál! Akkor ugye ma el tudunk menni az egyik közeli diszkóba, hogy egy kicsit együtt tudjunk lenni?- néz rám azokkal a kutyaszemekkel, és ilyenkor gondolkodok el azon, vajon most legyek gonosz vele, vagy sem. Hmm, na, jó, de csak egy kicsit had legyek gonosz… - Hát, nem is tudom, hogy ma menjünk-e valahova. – szeme erre a mondatra ki is kerekedik, pedig csak egy mondtat volt az egész. Chh ennyire ismerem már, hogy tudom, mikor mit reagál rá. Hát, na, az ilyenekbe nagyon jó vagyok.

- Miért nem akarsz ma jönni? Valami baj van? Vagy valami tettem? Mond el, ha valami baj van!- óh de tudtam, hogy kombinálni kezd, szegény hogy ki fog akadni, már amit mondani fogok neki. Vigyorgok és kezdek neki a mondani valómnak.

- Nem, ma nem akarok veled menni sehova... inkább gyere fel hozzám és ott ’”unatkozzunk egy kicsit’’… Mit szólsz hozzá?- kíváncsiam húzom össze a szemöldököm és várom az intelligens válaszát. Nem lesz valami kedves, tudom, hogy vissza foglya adni, amit nem is bánok. Szeretem a békülős sexet. És most jól jönne este… végül is mindenki ezt emlegeti, hogy egy békülős sex mindig jól jön egy fáradt nap után. Most biztos az lesz, főleg ez után a mondtat után, de nem bánom, szeretem, ha egy kicsit kirúg a hámból és indulatosabbá válik. Olyankor izgatottabb az ágyba is. Kis mohó kölyök.

- Óh, te, miért csinálod ezt velem. Már azt hittem, hogy valami baj van. te meg itt játszol az érzéseimmel. Te… te kis köcsög… de azért szeretlek. És alig várom, hogy átmenjek hozzád este. Akkor nagyon ki fogsz kapni. És akkor nem fogsz majd a lábadra állni az is biztos. Teszek róla!

– Na, majd azt én meglátom. - motyogom neki, miközben ölelném át, de egy kis törpe alak jelenik meg mögötte. Ez meg itt mit akar.

-A főnök mondta, hogy kísérj körbe, mert én vagyok az új dolgozó. –remek, mosolygok rá, miközben belül csupa kérdést teszek fel, hogy egy törpe mit akar itt?

- Hmm. Oké. Jah és az előbb bocsi, hogy nem mutatkoztam be. A nevem Uruha de mindenki csak Rurunak hív, na, te nem fogsz, szóval máris felejtsd is el! Mellettem, pedig az itt álló drága törzsvendégünk Yutaka. - bemutatásánál markolom meg a seggét, mire ő hatalmasat ugrik, és csak morcosan néz rám. Jaj, hát nem aranyos? - Na, gyere, mindent megmutatok neked, hogy hol van...-