Érdekes szombat

Szombaton az osztállyal meglátogattuk a Holokauszt kiállítást Budapesten. Már reggel, mikor megcsörrent a telefon, úgy gondoltam, nagyon nem kell erre elmenni. Hát, totál igazam volt. 

Anna már korán megérkezett, mivel aznap ő vigyázott Kirára. Szegénykém egyre rosszabbul érzi magát, hogy Mariann távol van. T_T Mi Misakival összepakoltunk, kaját csináltunk és indultunk a vonatállomás felé. Persze egész úton azt hajtogattuk, hogy "And now, turn around, and go back!!!". Igen, így angolul, mert elhatároztuk, hogy a vonaton tanulni fogjuk a tételeket. Persze nem lett belőle semmi.

Az állomásra időben beértünk, viszont Fruu nagyon elkésett. Mint kiderült, a 33-as busz keresztbe fordul az autópályán, majd mikor sikeresen leszállt róla, megcsúszott a zebrán, s majdnem elcsapta egy másik busz. Mondom, oookéé... érdekes nap lesz. Dani is elkésett. Őt apukája hozta, de útközben dettó megcsúsztak, s kiütöttek egy táblát. Tisza végső állomás, komolyan. De a hab a tortán a vonaton történt. Odafele Vicával, Beával és ofővel utaztunk. Hát... a szokásosnál is csendben voltunk, az biztos. Nem baj, írni akartam, folytatni a tulajdont, de a légkör fojtogatott, egy szót sem tudtam leírni. 

A kiállításról most még nem tudok írni. A tudat, hogy a rokonaim is áldozatul estek ennek a szörnyűségnek, és hogy egy olyan ember, aki ezt végignézte és volt Auswitz-ban, majd ezek után, még azt mondja, hogy: "A japánok is túl sokan vannak!" teljesen kicsapta nálam a biztosítékot. Én még neki sem kívánnék ilyen keserves sorsot. Ahogy a videókban láttam a holtesteket egy kupacban, majd azt a bácsit, akit a hordágyra tettek, mert nem tudott lábra állni, és kezét összetéve, azt mondta: "Köszönöm!!" Annyira megérintett, hogy csak álltam és néztem magam elé, mint egy zombi. A film néma és fekete-fehér volt, de tisztán le lehetett olvasni a szájáról a magyar szavakat. A kiállítást egy fekete fal kísérte végig, melyen világító csíkok húzódtak végig, melyek néhol megálltak. 100 csík indult el, de a kiállítás végére csak nyolc ért el. Az idegenvezető csaj elmondta, hogy a csíkok egy-egy családfát jelölnek, s amelyik megáll, azt tövestől kiirtották. Számomra ennél jobban nem is tudták volna szemléltetni a pusztítás mértékét. Egy családfában, akár 100 ember is lehet, ha nem több. A kiállítás közben végig ezeket a vonalakat figyeltem, és az ütő megállt bennem, mikor megláttam, hogy egy véget ért. Tanárnő meg is említette, hogy: "Látom, téged kikészítenek ezek a csíkok..."

"Igen, tanárnő... eléggé túlkapom őket."

Hazafele beugrottunk a WestEnd-be és örömmel mondhatom, hogy megvan a 2. emlékünk hármunkról. A hisztéria fagyizóban ettünk. Én és Viki sütit, Fruu pedig egy hatalmas kehely fagyit!!! ^^

A vonaton az osztály őrjöngött, úgy csináltak, mint akik egy buliról jöttek volna haza. Hát nekik ez a semmit nem jelentett??! Emberek egyáltalán?! Ők ezt fel sem fogják, mi történt akkor? Legalább annyival megtisztelhették volna a Zsidó népet, hogy a vonaton nem így viselkednek. Jó, aláírom, mi sem voltunk szent gyerekek, mert hangosak voltunk, de nem mentünk a folyosóra őrjöngeni, és nem állítottuk meg a mozgólépcsőt a metró aluljáróban. Szegény Fruu, nagyon megijedt. 

Bár a vonaton az sokkal nagyobbat ütött, mikor Bea meg Vica csak úgy bejönnek, leülnek, mert egy kis csendet akarnak. Mondom ez még oké, de mikor hozták magukkal az egész zajos bandát, kicsit felkaptam a vizet. Olvastam volna, mert volt egy fic (az Emlékezz rám) amire nem emlékeztem! (xDDDD ez de rohadt hülyén hangzik...) Aztán Fülöpék ott szenvedtették Fannit, én segítek neki, behozom a kabinba, ahol nyugton hagyják végre. Egy idő után mindhárman kimennek, én visszadugom a fülembe a zenét, s olvasok tovább, majd Misaki megkérdezi: "Hallottad ezt?" Én: "Mit?" Vica és Bea most sütöttek el, itt előttünk egy agydaganatos viccet. Úúúúh... igen?! Jaj, hát nem aranyosak? Onnantól kezdve nagyon furán éreztem magam. Mintha a fertő kellős közepébe csöppentem volna. Hányingerem volt, és el akartam onnan menni. Engem az se érdekel, hogy két megállóval hamarabb szállok le, csak tűnjek már el innen. Az olvasást is abbahagytam, már ahhoz sem volt kedvem. Csak néztem magam elé, mint egy zombi, és hallgattam a zenét. 

Debreceni állomáson elmondtam vagy hatszor, hogy sziasztok és már ott sem voltam. Misakival rohantunk is haza abban a dermesztő hidegben. Anna nem vitte le Kirát, így levittük mi ketten, majd vacsora közben megnéztük az Amerikai pite 3-at. Öhm... kibaszott jó volt az után a nap után. Főleg mikor meghallottam benne a The hell song-ot! Uuuh... basszus, azt kicsit nagyon túlkaptam! xD Fél percig magamhoz se tértem rendesen. xD

Mondom ooooké, főleg, hogy a vonaton kétszer is betekerte Shiro. 

Ez most mi volt?

Ruki POV


A körbevezetést remélem nem fog olyan sokáig tartani. Inkább már dolgoznék, mint hogy itt körbe járkáljak a sok lila között. Egyre jobban irritál ez a sok lila. Lehet, hogy rossz ötlet volt ide jönni? Már mindegy így jártam. Majd ha teljesen kiborulok, akkor el fogok menni, de addig is meg fogom szokni ezt a helyet, vagyis próbálkozok vele. Ahogy ez a srác itt mutogatja, hogy mik hol vannak, én addig csak bambulok össze-vissza tátott szájjal. Váó, ez a berendezés, milyen ötletes. Elől ahol bejövünk csupán csak kávéháznak tűnik. Három-három asztal van mindkét oldalt, ahogy megyek a pulthoz, minden asztalnál csak két szék van. Mellette pultszerű fal határolja el a következő szobától. Ahogy megyünk, beljebb annál jobban kezd el durvulni a helyzet. Mármint, kezd egyre erotikusabbá válni. Van egy nagyszoba teljesen fekete az egész szoba alapja, és a világítás keveredik a rózsaszín és a lila árnyalatai között. Minden oldalról kivilágítja a szoba közepét, ahol van egy rúd. A rúd egy nagy emelvényen van. Körkörösen vannak rakva a székek, mely mind hófehér bőrrel van díszítve.
- Na, szóval itt van a tánc szoba. Ide csak akkor kell jönni, ha fel, veszed a rendelést, és ha ki kell őket szolgálni. Több ideig nem tartózkodhatsz bent, mert azzal, csak a táncosokat zavarod. Hátul három szoba van, azokat csak takarítani kell minden nap, de csak késő este, mikor már minden vendég elment, nehogy véletlen egy aktus közepette nyiss be, mert esetleg te is áldozattá válsz, főleg, ha olyan vendéghez nyitsz be.
- Hogy mi? Hát nem szeretnék be nyitni senkire se, főleg itt, kitudja, hogy mik folynak itt. Nem szeretnék róla tudni!- válaszolom is egyből, mire ő csak mosolyog egyet és így reagál:
- Hát meg kell szoknod, ha itt akarsz dolgozni. Azt hiszem mindent megmutattam neked. A dolgozói szoba pedig arra van a pult háta mögött, ott lehet bemenni. Majd nézd meg azt is, de most megyek vissza, mert már vannak vendégek, te addig még nézelődhetsz. - hát hamar lerendezte, nem semmi egy alak. Tovább állok a szobába és jobban megtekintem, hogy mik vannak a helyiségben. Az asztalokon fekete csikktartók vannak. Hátul van egy kis színpad mely az egész lila és fekete függönnyel van körül véve. A színpadtól egy kicsit jobbra található egy V.I.P helyiség, melyben egy rúd található és egy ülőgarnitúra körülötte. Hmm vajon ott miket művelnek a táncosok. Körül nézek ott is és láttok egy papír fecnit a földön. Kíváncsi vagyok rá, hogy mi lehet ezért meg is nézem. A papírra ez volt ré írva:
Ma meg lesz dugva Aoi. Szeretettel a nagy kobra… Hát öhm izéé, ezt oda adom majd Rurunak, vagyis Uruhának. Lehet tudni foglya, hogy mit jelent ez. Indulok is a pult felé, miközben hallom, hogy nagy veszekedés van a pultnál. Ahogy oda megyek, már csöndbe is maradtak. Uruha és Kai veszekedtek. De hát ők nincsenek jóban vagy mi történt? - kérdezném meg tőle, de Uruhának nagyon morcos feje van, ezért csak oda adom neki a cetli, hogy olvassa el. Kicsit még mindig morcos feje mikor elolvassa, de utána hirtelen megváltozik és csak foglya a fejét. Nem tudom, hogy ebben mi ilyen vicces, de azt tudom, hogy minden gondját elfeledte pár percig és csak rázta a fejét. De a következő percben már nem volt olyan jó hangulata, ugyan azt a morcos arcot vette fel, és csak a parancsolgatásokat kezdte el regélni.
- Inkább menj és takarítsd ki a három szobát, ne lopd itt a napot! Csak útba vagy így is!
- De nem azt mondtad, hogy este szoktátok kitakarítani őket? Akkor már minek menjek, ha tiszta?
Ne feleselj itt nekem. tegnap nem volt kitakarítva, ezért most reggel kell kitakarítani, és most ne zavarj légy szíves!
- Jól van, már megyek! Nem kell ennyire felhúzni magad. - Azzal megyek is vissza bár nem valami nagy örömmel, hogy más után kell takarítani a piszkot, főleg, hogy tudom, mit kell. Hisz én is néha piszkolok be, és hát elég nagy dolgokat szoktam hagyni az ágyba, magam után. Akkor itt vajon mi lehet, ha sok kiéheztettet állat idelátogat és kiönti magából ez egész heti stresszt. Az első ajtót nyitom is ki, félve csukom is be a szemem, vajon mi fog előttem kitárulni. A szoba tökéletes lenne, ha nem lenne ilyen használt állapotban. Első láttásra, ami kiszúrta a szemem az a bilincs volt és a nagy tubusnyi síkosító, ami teljesen üres volt. Egyből arra gondoltam, vajon az hova tűnhetett, hisz ha azt az összest elhasználta, akkor itt nagyon fájdalmas dolog történhetett. A gondolatmenet közbe úgy megfájdult a seggem, hogy azt hittem itt szarom össze magam. Még a libabőr is kijött rajtam. Egyre bentebb megyek be a szobába, hogy minél hamarabb végezzek is az első szobával. Ahogy haladok, egyre több mindenbe botlok meg. Az első dolog, amibe szó szerint elestem, az nem más volt, mint egy bokszer alsó. Annyira ragacsos volt, hogy hanyatt vágódtam vele, mintha egy banánon estem volna el. Egy perc kellett, mire felfogtam, hogy most miben is csücsülök perpillanat. Az a tudat, hogy másnak az élvezetébe ülök, nem tudom, kifejezni. Erre nincs, egy olyan mondtat se, amit most le lehetne írni. Egyszerűen nincs és kész. Próbálok óvatosan felülni, hogy ne legyen olyan a kezem, és megyek is ki a fürdőbe, ahol egy újabb dolog tárul fel elém. Az zuhanykabin üveges, de én még így se láttok át rajta, mert olyan koszos. Vissza is veszem az irány a szobába, és inkább ott kezdek el takarítani. Hát nem gondoltam volna, hogy az első nap már ilyen dolgokba akadok bele. Lehet, hogy nem is volt olyan jó elvállalni a munkát? Nem baj, most sürgősen kelet a munka azért is vállaltam el. Ahogy szedem, le a takaróról a huzatot egyre jobban kap el a hányinger. Te jó ég itt mi történt itt? Az egész ágy tele volt gecivel… szó szerint. Valakinek már nagyon hiányozhatott az illető. Nem is törődők vele, csak kapom lefele róla és már húzom is át az egész ágyneműt. Ahogy végeztem vele lenéztem az ágy alá, vajon ott mit fogok találni, és hát csodák csodájára itt nagyjából rend volt. Hogy lehet? Csak egy pár magas sarkút találtam és egy hozzá illő női tangát. Mindkettő piros színű volt. Most már értem miért volt a zuhanykabin ablaka rúzsfoltos. Szóval akkor itt nem melegek fűtöttek este. Kicsit megnyugodtam, főleg azok után, hogy az előbb fenteregtem benne, de ez akkor is undorító. De, ezekkel a holmikkal mit kezdjek? Majd oda viszem a nyakiglábnak, majd ő tudja, hogy mit kezdjek vele. Addig is ide rakom, majd ha találok, még ugyan ilyen dolgokat, akkor ide dobálom őket. Az ágy mellett, két pohár volt, és temérdek ital. Lehet, hogy egy kicsikét be voltak pörögve Most már értem, miért van ilyen nagy rendetlenség. Kíváncsi vagyok vajon a másik kettő milyen lehet, vagy mégsem? Lehet, hogy tényleg nem.


Teljesen kipucoltam, az első szobát, és annak a fürdőjét. És még most döbbenek is rá, hogy milyen szép ez a szoba. Az egész világos lila színe van, már majdnem közelít a rózsaszín felé. A szegélyek pedig aranyszínű volt. tökéletesen illetek egymáshoz. Nem gondoltam volna, hogy ennyire illik egymáshoz ez a két szín. Az ágy tölgyfából készült és szép fehér selyem takarót raktam rá. Valójában csak az volt itt, amit levettem róla az is fehér volt. A fürdőszoba is ugyan abba a két színbe pompázott, csak nem tudom, hogy meddig fog vajon tartani ez a rend. Valószínű, hogy ma estig, mert jön a következő partner a táncosoknak, és lőttek a takarításnak. Azokat a cuccokat, amit találtam az egyes számú szobába, azokat beleraktam egy zsákba és indultam is a következő felé. Ez már kicsit szebbnek tűnt, de azért nem bízom el magam. Az első lépés az volt, hogy körülnéztem, nehogy megint hanyatt vágódjak egy geci tócsába. Nem szeretnék DNS mintákat szedni akaratom ellenére se. Köszönöm. Első láttásra, nem is láttam olyan dolgot, ami a mozgásomat akadályozta volna. Ahogy körül néztem egyből megállapítottam, hogy ugyan csak, itt már két srác volt. Hát egyszer ezt is ki kell próbálni, hogy milyen lehet két meleg után takarítani, remélem nem rosszabb, mint ez előző, mert attól már kirázott a hideg. Itt valószínű, hogy használom, majd a WC-t is. Nincs semmi bajon a melegekkel, de nem szeretném, ha az én seggem átjáró ház lenne a férfi egyedek számára. Én inkább vonzódok a nőkhöz. Ahogy gondolkodok, közben takarítok és hamar el is telt az idő. Legalább közben nem gondoltam rá, hogy kik voltak itt az ágyba. Gyorsan lecseréltem a huzatot az ágyneműn és utána haladtam is tovább a fürdő felé. Ott csak kicsit szellőztetni kelet és fertőtleníteni. Azt hittem rosszabbul fog kinézni ez a szoba, mint a hetero részleg. Kicsit ki is voltam akadva. Keresem a harmadik szobát, mert tudom, hogy Uruha mondta, hogy három szobát kell kitakarítanom. Az első két szoba majdnem egymás mellett volt, de a harmadik kicsit messzebb volt, az első kettőhöz képest. A folyosó végén volt. Kicsit kételkedve, de oda mentem az ajtóhoz. Teljesen sötét lett volna itt, ha az ablakon nem jött volna be egy kis fény. Az ajtón volt egy papír melyen az állt, hogy „Belépni tilos! Takarítás alatt áll a szoba!” Kételkedve álltam az ajtó előtt, hogy most bemenjek vagy sem. De hát be kell tartanom a parancsokat, amit mondtak, hisz első napom még itt, és máris nem teljesíteném normálisan a munkámat. Ugyan milyen már az. Nem adom fel és bemegyek az ajtón. Ahogy nyitom ki az ajtót az első dolog, amit megláttok az ugyan az, mint az első két szobában. Ugyan abba a stílusba van kialakítva a három szoba. Eddig semmi különleges dolog nem volt az utolsó szobába, de tudom, hogy valami lehetett, hisz nem használatos, akkor itt biztos olyan brutális dolog történhetett, amit a nagyközönség nem láthat. De vajon mi?


Bent mindenhol ugyan azok a nyomok, mint a másik két szobába, csak itt még a falon is van. Te jó ég, szóval ezért nem tud fogadni embereket ez a szoba, Újra kell festeni az egészet. Az huzatot azért lecserélem, mert ha jönnek, a munkások ne legyenek kiakadva a látvány miatt, épp elég, ha csak én vagyok készen miatta. Ami érdekes dolog volt, találtam egy dobozt az ágy alatt. A dobozra csak annyi volt ráírva, hogy „egy estém otthon”. Köpni, nyelni nem tudtam, ezért hát belenéztem, sajna lehet, hogy nem kellett volna, ugyanis tele volt képekkel, ami egy teljes aktsról készült. Az első pár képen csak egy srác van rózsaszín a haja és csak egy fekete tanga van rajta. Táncolt egy rúd körül. Ami ebbe a szobába volt. Körül néztem és meg is találtam, hogy hol készült az első tucat kép. A következő néhány képen már nem csak a srác volt, hanem a… hát, ha mondhatom így is a „párja”. A srác épp kutyapózba volt és úgy elégítette ki az előtte álló srácot. Hát mit is mondjak, tovább nem is néztem a képeket. Elkapott a hányinger és rontottam be a fürdőbe. Nem tudom, ki lehetett az a srác, de az is biztos, hogy az egyik rúdtáncos az. Még jó hogy nem arra a posztra vettek fel. Még a nőkkel nem is lenne vele gond, de hogy én pasiknak táncoljak és így enyelegjek nekik az kizárt. Megyek is vissza szobába, és gyorsan rakom is vissza a képeket ahol találtam. Jó mélyen az ágy alá. hogy soha többé ne is lássam. Azután rögvest kitakarítottam, ahol még láttam olyan dolgot, amit nem kelet volna ott lennie, és tűntem is ki a szobából.


Tartok vissza Uruhához, hogy végeztem a szobákkal, és kérdeném, mi a következő dolgom, amit el kell végeznem. De arra megyek vissza, hogy még mindig a törzsvendéggel veszekedik. Nem értem ez, hogy lehet? Ha törzsvendég, és még szereti is, akkor miért veszekedik vele?
- Tudod, mit nem is érdekelsz, menj el, ha nem akarsz látni! –hangzik Uruha szájából és közbe emeli meg a kezét és üti meg Kai-t. Ő erre csak egy okét válaszol és megy ki az ajtón köszönés nélkül. Uruha rám nézett és akkor esett le neki, hogy mindent láttam, és emiatt csak rácsapott a pultra. Én odamentem hozzá, és hülye fejjel, kérdem őt:
- Ez most mi volt? - már meg bántam, hogy megkérdeztem tőle, ezért inkább tettem fel egy normálisabb kérdést. – És ezekkel a holmikkal mit csináljak? A szobákba találtam. És a harmadik szoba elég érdekes volt. - az utolsó mondatomra felkapta a fejét és elkezdtet röhögni.
- Az első kérdésedre nem válaszolok, mert semmi közöd nincs hozzá, viszont a ruhákat majd én intézem. A harmadik szobát viszont, majd aki tönkre vágta azzal majd te is találkozol, biztosan meg fogod ismerni, ha megtaláltad a képeket, amit az ágy alá rejtettem. Csak ne említsd meg neki, mert nem nagyon díjazza, amit tett, vagyis tettek vele. Viszont most állj be a pult mögé, míg vissza nem jövök, mert van egy kis elintézni valóm. – ahogy fejezte be a mondanivalóját, úgy megy el mellettem és egyben foglya is meg a seggem. Erre kikerekedik a szemem és fordulok meg mire ő csak annyit reagál, hogy basszus, tényleg igaza volt. „Erre csak annyit tudok reagálni, hogy ez most mi volt?” De erre már senki nem adott választ. És még csak reggel tíz van! Mikor lesz vajon éjfél, mikor lesz vége az első munkanapomnak?

Beautiful Bitch

1. Beavatás
2. Első ítélet
3. Ez most mi volt?
4.  Anasztázia és Gizella avagy Hisztike és a szolgálja

Első ítélet

Uruha POV

Ahh. Ez az utolsó nap ezen a héten. Oh yeah. Ma este go bulizni! Csak még éljem át a mai napot! Ma is nekem kell kinyitni a bárt! De jó! Miért mindig nekem kell zárni és nyitni minden este? Remélem ma is be fog nézni Kai-chan. Ő az én törzsvendégem, meg persze a főnöké. A fő törzsvendégnek is hívhatnám, hisz az is. Mindennap bejön, még ha csak pár perc ideje is van. Nagyon aranyos ilyen téren. Mindig meghallgat, akár milyen hangulatom is van, tudd rám néhány percet szánni. Bár ennek a főnök asszony nem nagyon örül, hisz végül is az ő vendége lenne, de azt kit érdekel. ..

Ahogy fekszem, az ágyban akkor döbbenek rá, hogy már rég el kellett volna indulnom, hogy pontosan tudjak kinyitni, és ha a főnök azt megtudja, hogy csak két perccel is később nyitottam ki, akkor jön a bünti szoba, és azt nagyon nem akarom. Aoi már egyszer késett el, és azóta se mondta el, hogy mi történt, csak annyit mondott, hogy a legrosszabb álmába se gondolta volna, hogy ilyen a főnök. Úristen! Én nem akarok ilyenen átesni, még szeretnék legalább a mai estét végig bulizni! Rohanok is, a szekrényhez ahonnan kapok ki néhány ruhát és máris megyek a fürdő felé. Két perc alatt fel is veszem őket és már rohanok ki az ajtón. A lépcsőket sprintszerűen futom le és máris ott vagyok, a buszmegállóban ahol épp jön az én buszom, óh, tökéletes. Még jó, hogy tizenöt perccel mihamarabbra állítottam az órámat. Tudtam, hogy egyszer jól fog jönni. A buszon csak zenét hallgatok és várom, hogy mikor érünk már az én megállómhoz.

A megállóban csak annyit lehetett látni, hogy egy gyerek az éppen megálló buszról rohan lefele, mint valami veszett marha és úgy is tűnik el a távolban. Az az illető az én voltam. Nagyon rohantam, hogy egy percet se kések. És még senki sincs itt. Gyorsan nyitom, ki az ajtót rakom is ki a ’’nyitva’’ feliratú táblát, rakom le a székeket az asztalról, mikor beállít a főnök nagy vigyorral az arcán. Hogy tud ilyen kora reggel már így pörögni? Gondolkodok, el miközben már nekem magyaráz.

- Látom majdnem késtél! Tudod, mi lesz a következménye, ha késel! –jaj, ne inkább azt kihagyom, akár mi is az, inkább kihagyom. Mormolom magamban, hogy meg se hallja. - Ma jön egy ember interjúra, majd mutasd meg neki, hogy hol fog megtalálni, ugyanis egész nap a szobámba leszek! De addigra jó lenne, ha normálisan meg lennének tisztítva a rudak, nem szeretnék még egy balesetet, mikor Aoi lecsúszott róla, mert valami piszok volt rajta és úgy nem akarta megfogni. Az asztalok is legyenek áttörölve rendesen, hisz ez egy tökéletes palota, és itt mindennek tökéletesnek kell lennie. És még valami, a kötényed jobban igazítsd meg, mert nagyon gyűröttnek látszik, és az én tökéletességem csúfítod ezzel. Na, légy jó kisfiú és dolgozz. Azért fizetlek!- Ah? Ez mi volt. Váó hogy mennyire precíz akar lenni, mint mindig. Nem is törődöm már ezzel. Már rég megszoktam a főnök stílusát, de már kezdem unni, hogy folyton mindig ezzel a rúd üggyel szekál. Mindegy, ahogy végzek a rendezkedéssel, megyek is a helyemre a pulthoz. Törölgetem a poharak, meg rendezem a noteszemet, hogy ha jönnek a vendégek, már akkor csak menjek és tudjak szolgálni. Ahogy ott sürgök, forgok a pult mögött, épp akkor toppant be valaki. Biztos egy vendég. Gondoltam magamban, csak hát annak a valószínűsége mindig egyenlő a nullával, és most is annak tűnik. Egy vadidegen srác nyit be és úgy néz körül, mint aki még sose látott volna egy kávéházat. Atya úristen, ezt mit akar itt? Nagy nehezen elém áll és elkezd valamit nyögni az orra alatt.

- Szia, Ruki vagyok. A főnököt keresem. Ugye itt van? – ja, hogy szóval ő lenne az, akit vár a főnök. Hát ohm oké.

– Szia! Igen itt van. Biztos te, vagy akit vár. Menj végig a folyosón és a végén jobbra. Válaszként csak egy köszönetet kaptam és máris vette az irányt ahova irányítottam. Milyen kis törpe egyed volt ez a valami. Hozzám képest kis piskóta De tényleg az. Nem tudom, mit fog vele kezdeni a drága főnök asszony, de ahogy őt idézem, csak rontaná a terét! Hmm, na, mindegy nem is törődöm vele. A nagy várakozás közepette, megjelent Aoi is, hát khm, nem tudom, hogy mi volt vele tegnap. de valószínű nem is akarom megtudni, hogy ki vihette haza, de ezt nem hagyhatom ki, akkor se.

- Na, mi van szépfiú, melyik elegáns szállóba voltál éjjel?- kérdezem karba tett kézzel, ő meg próbál figyelni, hogy mit is kérdeztem, kicsit nyomott a feje a drágaságnak. De hát mit tehetek, ha az ember rúdtáncos, akkor el kell fogadnia, hogy néhányszor ki kell ruccanni, hogy több nyeresége legyen, vagy inkább lenyelősége legyen… hmm vajon melyik vadállat dugta így meg?

-Jaaj, ne is mond. Tudod, akit tegnap jött be és nagyon megijedtél tőle. Az a kigyúrt csávó. Olyan aranyos volt, elvitt a „Rózsaszín szirmok szállodájába”. Addig nem is volt gond, míg táncolnom kellett neki. Mikor előhúzta azt, amit nem akartam ilyen nagyba látni. Basszus Ruru, szerintem te is kiakadtál volna, ha csak meglátod. - és mondta és mondta, olyan lelkesen, hogy én nem tudtam, hogy röhögjek, vagy sírjak. Kívülről csak annyit lehetett látni rajtam, hogy állok csendbe és hallgatom szépen a mondókáját. De belül fetrengek a röhögéstől, hogy miért lehet ilyen szerencsétlen.

- Tudod mit, legközelebb óvatosan a benga állatokkal. Ennyire bejönnek neked az óriáskígyók? Vagy mit csinált veled a főnök, hogy ennyire élvezed a nagy farkakat?- dobom neki a kérdéseket, amire ő csak egyik pillanatba még vörös fejet vág utána egyből át is vált fehére, amit követ a zöld fej.

- Mondtam, hogy ezt soha többé ne hozd fel! Sose fogom ezt neked elmondani! Ezt neked is át kell élned! Egyszer lesz olyan szerencséd, hogy kipróbáld. Fújj, soha többé nem akarom áttelni, akkor inkább már a benga állat….- azzal ment is be az öltözőbe ahol szerintem tesz egy utat a mosdó felé is, mert a régi emlékek feltörni kívánnak belőle, hihi nem is tudom, hogy ki miatt jöttek elő. Utána még egy jó darabig nem fog előbújni, mert így is fáradt, akkor valószínű még két órát fog aludni, mint a bunda. Majd megint én fogom beköpni, mint múltkor. Hmm, lehet, hogy ezért se akarja elmondani, hogy mit tett vele a főnök? Pedig nagyon kíváncsi vagyok rá. Cöh akkor egyszer meg fogom tudni…..

- Hahó, drágaságom, vannak itthon?- hallok meg egy ismerős hangot. Már is itt van? Vagy ilyen sokáig beszéltem volna Aoi-val. Úh ezért még meg fog fizetni, hogy ennyi időt vett az életemből. Ki fogom nyírni ezért.

– Oh, szia Kai-Chan. - mosolygok rá, mint aki eddig is figyelt volna, bár ezt úgy is nehezen fogom elhitetni vele. – Örülök, hogy újra látlak. Milyen volt az estéd?- sétálok a pultnak arra a részére, amelyik felén áll, és adok neki egy hatalmas csókot. Aminek nagyon örült. Nekem ki ne örülne, most Aoi-n kívül? Cöh, hát mindenki!

- Öhh, hát unalmasan telt. Nem voltál velem, és ez idegesített. Kár, hogy olyan sokáig dolgoztál! Akkor ugye ma el tudunk menni az egyik közeli diszkóba, hogy egy kicsit együtt tudjunk lenni?- néz rám azokkal a kutyaszemekkel, és ilyenkor gondolkodok el azon, vajon most legyek gonosz vele, vagy sem. Hmm, na, jó, de csak egy kicsit had legyek gonosz… - Hát, nem is tudom, hogy ma menjünk-e valahova. – szeme erre a mondatra ki is kerekedik, pedig csak egy mondtat volt az egész. Chh ennyire ismerem már, hogy tudom, mikor mit reagál rá. Hát, na, az ilyenekbe nagyon jó vagyok.

- Miért nem akarsz ma jönni? Valami baj van? Vagy valami tettem? Mond el, ha valami baj van!- óh de tudtam, hogy kombinálni kezd, szegény hogy ki fog akadni, már amit mondani fogok neki. Vigyorgok és kezdek neki a mondani valómnak.

- Nem, ma nem akarok veled menni sehova... inkább gyere fel hozzám és ott ’”unatkozzunk egy kicsit’’… Mit szólsz hozzá?- kíváncsiam húzom össze a szemöldököm és várom az intelligens válaszát. Nem lesz valami kedves, tudom, hogy vissza foglya adni, amit nem is bánok. Szeretem a békülős sexet. És most jól jönne este… végül is mindenki ezt emlegeti, hogy egy békülős sex mindig jól jön egy fáradt nap után. Most biztos az lesz, főleg ez után a mondtat után, de nem bánom, szeretem, ha egy kicsit kirúg a hámból és indulatosabbá válik. Olyankor izgatottabb az ágyba is. Kis mohó kölyök.

- Óh, te, miért csinálod ezt velem. Már azt hittem, hogy valami baj van. te meg itt játszol az érzéseimmel. Te… te kis köcsög… de azért szeretlek. És alig várom, hogy átmenjek hozzád este. Akkor nagyon ki fogsz kapni. És akkor nem fogsz majd a lábadra állni az is biztos. Teszek róla!

– Na, majd azt én meglátom. - motyogom neki, miközben ölelném át, de egy kis törpe alak jelenik meg mögötte. Ez meg itt mit akar.

-A főnök mondta, hogy kísérj körbe, mert én vagyok az új dolgozó. –remek, mosolygok rá, miközben belül csupa kérdést teszek fel, hogy egy törpe mit akar itt?

- Hmm. Oké. Jah és az előbb bocsi, hogy nem mutatkoztam be. A nevem Uruha de mindenki csak Rurunak hív, na, te nem fogsz, szóval máris felejtsd is el! Mellettem, pedig az itt álló drága törzsvendégünk Yutaka. - bemutatásánál markolom meg a seggét, mire ő hatalmasat ugrik, és csak morcosan néz rám. Jaj, hát nem aranyos? - Na, gyere, mindent megmutatok neked, hogy hol van...-

Beavatás

Ruki POV

Hát… az estét nem így terveztem! Nem kellett volna berúgni az állás interjú előtt… na, mindegy. - megyek le a konyhába, miközben belegondolok, hogy hol is voltam és mit csináltam az este. Ahogy eszembe jutnak a képek, úgy próbálom hanyagolni a történtet, hisz akkor a pénztárcám is üres lehet, és valószínű az óvszer gyűjteményem is elhasználtam tegnap. Mosolyodom el magamban és veszem is az irányt a konyha felé a finom fekete kávéért, amit megszórok egy kiló cukorral… hát igen, én annyival iszom, mint a szemét, nem tehetek róla, én így szeretem.

A nagy gondolatmenetemet, csak a kutyám zavarta meg, ahogy próbál kaját kérni tőlem. Ah, kár, pedig elvoltam az ön dicséretemmel. Hmm… látszik, hogy sokat ittam. Ránézek az órámra és látom, hogy indulásig már csak egy órám van. Huhh, gyorsan lehörpintem a kávét, kaját adok a kutyámnak, hisz neki kell enni, ha már a gazdája nem eszik. Utána rohanok is a szobámba és próbálok valami normális ruhát keresni. Az első nadrág, ami a kezembe került, foglyuk rá, hogy normális, szóval jó is lesz. Most kellene valami ingféleség… Keresgélésemet az ajtócsengő szakította félbe, így kénytelen voltam félmeztelenül ajtót nyitni! Mivel, csak a nadrágot tudtam felvenni. Na vajon kinek lesz ma jó napja? Ki láthatja meg a gyönyörű testem.

- Jó reggelt Ruki! – nézek fel és látom, hogy nem más van az ajtó előtt, mint a gondnok. Valószínű nem azért jött, mert hiányoztam neki.

- Jó reggelt Yamamoto! – motyogom és jelzem lefelé hatott fejjel, hogy tudom, hogy miért jött.

- Látom, rájöttél, hogy miért vagyok itt. Akkor bele is kezdek a közepébe. – na, kezdődik a lebaszás, hurrá!- Idefigyelj Ruki, eddig nem szóltam, de most már muszáj. Már több mint három hónapja nem fizeted a lakbért. Azt tudod, hogy mennyi pénz? Pontosan 60000 yen! Hogy akarod ezt kifizetni? Szerintem elég türelmes voltam eddig. Ideje lenne törleszteni, vagy mehetsz az utcára!- huh, hát nem gondoltam, hogy ilyen leszidást kapok. Gondolom magamban, miközben már próbálom kitalálni, hogy mit is válaszoljak rá.

- Ma fogok menni állás interjúra és tuti, hogy fel is vesznek…öhm… Kaphatok addig is haladékot? –teszem fel a kérdést, amire már tudom a válasz, de mégis meglepődök.

- Na, az jó akkor nem is zavarok. De ha átmersz verni, akkor repülsz! Na, én megyek is, szia! Jó munkakeresést! – ezzel a mondattal fordult meg és lépett le. Nem is volt olyan rossz ez a beszélgetés. Akkor haladjunk tovább. Hol is tartottam? Ja, igen fel kéne venni egy inget és most már elmenni a leendő munkahelyre, ha már sok a kiadás. Bemegyek a szobámba ismét és most már felkapom az inget, a táskámba elrakom az iratokat és gyorsan még a fürdőbe elmegyek fogat mosni, hisz végül is csak alkoholt fogyasztottam, nem kéne, hogy érezzen a számon. Még a tükörbe vetek egy pillantást, hmm, elég elegáns vagyok, és egy mondatot lökök magamnak. ’’ Sok sikert’’! Indulok az ajtó felé, mert a buszom öt perc múlva jön, ami elvisz a munkahely közelébe. Hát igen, minek nekem kocsi? Túl sok alkoholt azért nem fogyasztok, de attól függetlenül mégis mindig üres volt a pénztárcám! Ezt nem értetem sose.

Míg a buszon ülök, folyamatosan ez jár a fejemben. De akkor hova tűnik el? A nagy bambulásomból egy idegen zökkent ki, már megint zaklatnak, nem hiszem el! Már kora reggel tetszik. Pedig még az interjún át sem estem.

- Jó napot kívánok, jegyeket, bérleteket! –nézzek rá bambán, majd utána fel a kijelzőre és akkor esik le, hogy szeptember 8.-ka van reggel hat óra. Van még egy fél órám odaérni. – Hahó, jegyeket, bérleteket! - lök meg már az említett csávó.

– Jaj, elnézést kérek, csak elbambultam.- adom oda neki, míg ő csak a fejét rázza, motyog egy sort és tovább halad. –Ezek a mai fiatalok, cöh…- két perc múlva a hangos bemondó közli az újabb hírt.

- Kedves utasaink! Himeland következik. Végállomás. Átszállási lehetőség a tokiói Himeland-i buszokra melyek a 8, 10 és a 69Y jelzésűek. Köszönjük, hogy velünk utaztak! Kérjük, vegyék igénybe legközelebb is szolgáltatásainkat. Viszont látásra!

- Hát érdekes lehet ez a környék, bár az én munkahelyem, ahova megyek, pont bele illik. Egy Bárt néztem ki, mert megtetszett a neve. Beautiful Bitch. Nem tudom, hogy miért, de nagyon megtetszett! És ahogy leszálltam a buszról nem is kellett keresni egyből kivirított a kis házak közül. Az egész lakónegyedbe csak az a ház volt a legnagyobb. És a színe… lila és valószínű, hogy belül is. Ahogy tartok a bárhoz azon gondolkodtam vajon, hogy is kezdjek majd neki. Semmi nem jutott az eszembe, ami igazán jól jött volna, de már, késő mert az a nagy lila ház már előttem volt egy lépésnyire. Kívül szép öntött ezüstből készült a kerítés és bele volt vésve a szépség kanjija. Nagyon szép volt. Nekem bejött! Ahogy megyek befele a kő, amin mentem szép lila színű volt és minden második kövön egy korona volt rávésve. Már így értem a főnök nevét is. Monokuro Hime. Hát nem aranyos? Beléptem a bárba és mintha egy másik világba ébredtem volna. A plafon magasba nyúlik és igazam volt, tényleg a belseje is lila volt. A csillárok gyémántból volt kirakva. Nagyon díszes. Én itt akarok dolgozni! De segítség kell, meg kéne keresni a főnököt. Ott a pultnál biztos segítenek.

- Szia! Ruki vagyok! A főnököt keresem. Ugye itt van:- teszem fel a kérdést egy szőke hajú srácnak, akin csak egy tanga és egy kötény van, a fején pedig egy korona. Biztos a főnök találta ki. Hmm, érdekes. Kicsit kihívó, de kibírható.

- Szia! Igen itt van. Biztos te, vagy akit vár. Menj végig a folyosón és a végén jobbra. –Köszönöm szépen. – válaszolom és veszem is az utat az említett irány felé. A folyosó végén meg is találom az ajtót, ami természetesen lila ajtó és gyémánttal volt ráírva, hogy Monokuro Hime és alatta főhadi szállás! Amin nagyon meglepődtem, hogy mind a kettőnek ott volt a kanjija is. Még vagy húsz nyelven nem akarja kiírni? Gondoltam magamba.

Kopogok az ajtón és már hallom is meg a hangját alig pár másodperccsúszással.

- Jöjjön be!- nyitok be az ajtón és látom meg a hölgyet. Basszus még a haja is lila? Lila buzi vagy mi? Na, mindegy meg se kérdezem, jobban járok szerintem, ha nem tudom. De még arra se volt idő, hogy levegőt vegyek, nem hogy valamit is kérdezek tőle.

- Üljön le! Adja ide a papírokat, had olvassam el! – oda adom neki, és míg ő olvas addig nézelődtem a dolgozó szobájába. Lehet, hogy nem kellett volna, de szeretek kíváncsiskodni. A leendő főnököm szemüveges, szép hosszú fekete hajú csaj. Fehér és lila ruhába van… naná, hogy lila. Ez még nem is olyan nagy cucc. A berendezés! Az asztal, aminél ültünk az pont a szoba közepén volt, és a négy sarkán vibrátor volt elhelyezve. Lila és ezüst csillámos voltak. Hát öhm oké… Inkább haladjunk tovább. Az csajszi mögött egy kereszt volt. Ezzel nem is lenne nagy gond, csak azon a kereszten két srác volt kikötözve és épp egy aktust ábrázol. Az egyik kifeszítve és a másik pedig előtte hajol. Elég szépen meg van formázva. Körülötte pedig két bilincs volt, ami rózsaszín volt. Úristen, hogy-hogy nem lila? Na, mindegy, viszont az tetszett, hogy a kék függöny mindent kiemelt, ami a szobába volt. Mire végig néztem a szobát addigra ő is végzett az olvasással. Hát nem tökély.

- Na, hát akkor milyen posztra akarsz jelentkezni? Rúdtáncos, vagy pultos?- kapok egy olyan kérdést, amitől minden leesett, hogy ezek a kellékek mire kellenek. – Hát pultosnak.

- válaszolom mire ő vigyorogva a képembe vágja.

- Höh, te nem is kerülhetsz az én kis Aoi cukrom közelébe. Te jó leszel, a pult mögött ahol alig látszol ki és nem rontod az én kastélyom terét.

Hogy mi van? Aoi? Cukor? Pult? Rontom? Várjunk csak, pult mögött? Szóval fel vagyok véve?- teszem fel a kérdéseket, mire csak ennyi a válasz rá.

- Így van, és mától főnöknek hívsz, már ha találkozol velem, de az is csak akkor lesz, mikor megkapod fizetéskor! Ja, és menj a pulthoz vissza és mond meg Uruhának, hogy vezessen körbe!- öhm, minek is? De ezt a kérdést már fel se tudtam tenni, mert már rakott is ki és csukta rám az ajtót. De legalább van munkahelyem! Egy jó dolog a mai napba. Megyek, a pulthoz ahol ismét meglátom az említett személyt és mellette valószínű egy vendéget.- A főnök mondta, hogy kísérj körbe, mert én vagyok az új dolgozó. - válaszolom, mire egy mosoly következtében kapom a választ.

- hmm. Oké. Ja, és az előbbiért bocsi, hogy nem mutatkoztam be. A nevem Uruha és az itt álló drága törzsvendégünk pedig Kai. Na, gyere mindent megmutatom neked, hogy hol van. – és fogja, meg a karom mire én utána loholok. Úgy látom meg lesz a mai beavatás is!

Alkotásképtelenség a tetőfokon

Még sose készült erről a gépről blogbejegyzés. Mariann, ez az első irományom innen, légy büszke rá, ahhoz képest, hogy naaagyon demotiváló lesz... -.-

Lassan 3 hónapja, hogy gyakorlatilag írás- és rajzolás képtelen vagyok. Egyszerűen nem megy. Tudom nagyon jól, mit kellene rajzolni, de valahogy a kezem nem úgy mozog, ahogy én akarom, vagy én nem is tudom, hogyan magyarázhatnám el. Az írás... az még szörnyűbb. Ebben a témában csak vázlatpontok vannak a fejemben, amiket sehogy sem tudok összekötni. Kipróbálok ezerféle verziót, de egyiket sem érzem odavalónak. Lassan úgy érzem, hogy elveszítem azt a kevés képességem is, ami egyáltalán volt. Utoljára december elején sikerült valami rajz szerű izét összehozzak, de azt is inkább a füzetemben hagyom és nem publikálom, ha nem haragszik meg a nagyközönség.

Fogalmam sincs, mi váltotta ki ezt a folyamatot, és hogy mivel állíthatom meg vagy állíthatom vissza. Meghalok, ha nem rajzolhatok. Az olyan, mintha nem lélegzem, és most perpillanat fulladok!!! Amikor úgy érzem menne, van ihlet, és akarok is rajzolni, neki látok, majd a füzet a rajzszerekkel együtt vagy a fallal vagy az ablakkal ismerkedik meg közelebbről. =____=" Olyankor annyira fel tudom húzni magam, hogyha elém raknának abban az állapotban egy olyan embert, akit a hátam közepére se kívánok, eskü a halálba verném, majd fellélegezve olvasnék el egy finom yaoi mangát! xD Hmmm... ezt gyakorlatban is meg kellene próbálni! O.O

Az írásról inkább nem is beszélek... Haladok vele, de mégse. Egy helyben toporgok, s nem jutok egyről a kettőre.

Mint mondtam, az egész történet megvan vázlatpont szerűen, de azokat nem tudom összekötni. Ennyi elég is róla.

Most is egy hiszti kellős közepén vagyok. Drága barátnőm nem használ asztalt a számítógéphez, mert az a földön van az LCD TV-hez, ami csak egy kis TV állványon van rajta. Szóval most a földön ülök, és annyira fáj a hátam, hogy kínomban lementem hídba, hogy kiroppantsam, de nem használt. Hogy miért nem a laptopon írok? Mert az Misakinál van ficc írás céljából. :) Azért pedig megéri szenvedni! ^^

Rajzolni akarok.... *^* Kérem, valaki segítsen nekem.... TT___TT Miért nem jön össze? Mert sok rossz dolog történt velem mostanság? Heh... máskor akkor rajzolok a legjobban, mikor padlón vagyok. Vagy épp kell egy akkora mélypont, hol csak az alkotás jelent kiutat a valóságból? Anooo... keressünk mást, ettől félek! O.O" Vagy inkább valami szép emlék a barátaimmal, amit mindenképp meg akarok örökíteni? Nem... azt egy blogbejegyzéssel gravíroznám az életembe. Mindenképp valami olyannak kell történnie, ami miatt, menekülni akarok a valóság elől. Bár azt is el tudom intézni egy jóóóó hosszú doramával. :PPP

Apropó dorama! *____* Ma megnéztem a Paradise kiss movie-t!!! Ahhw... Osamu kontra Yamamoto. Hehh.... Na most a két abszolút kedvencem közül kinek szurkoljak? A többi ellentéteknél könnyű dönteni. Pl.: Hiro vs Osamu, egyértelmű, hogy Osamu, vagy mondjuk Takeru vagy Yamamoto, akk meg Yama-chan. Bááár mondjuk, ha Yuta és Yama-chan között kelle választani, akk Yuta lenne a nyertes. xD Mindegy a lényeg, hogy két kedvencemet állították egymás ellen!!  > < Gonoszaaaaaaaaaaaak! T_T Nem baj, imádom a filmet!!!! *__________* De ettől még az animét nem nézem meg, mert továbbra sem tetszik a rajzolása.

Most így hogy azon gondolkodom, rangsorba kellene állítani a kedvenc színészeimet imádat szerint, eszembe jutott, hogy talán azért nem megy a rajzolás, mert nem nézek elég animét. Bár ez lehetetlen, mert akk a Guilty Crown mi? xDDD Vagy a most kijött Brave 10... ami... inkább hagyjuk. Olyan szinkronok vannak benne, hogy megszülök a nézése közben. És az, hogy az Op-ot Ono és Kakihara énekli, csak hab a tortán. A cseresznye meg, hogy már az animében kiválasztom magamnak a kedvenc karakteremet, de azonnal elvetem, mikor megszólal... Hiroshi Kamiya hangján. xDDDD Azt hiszem másikat kell választanom, és fogadjunk, hogy az ellenség táborából azt az egyént, aki 100%, hogy meghal. Ehhez naaagy tehetségem van. Gait is kinyírták a Guilty Crown-ban.... Ááááh... minek is kell életben hagyni a legjobb karaktert?! Kellett valami drámai halál bele, hogy a hős és a hősnő még közelebb kerüljön egymáshoz. Bár nekem erre a véleményem: ANYÁD! TT____TT Ez gonoszság.... Az ellenségeim akasztották rám ezt az átkot?!