Sztárok

  • Rupert Grint
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Iskola. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Iskola. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 22., vasárnap

Érdekes szombat

Szombaton az osztállyal meglátogattuk a Holokauszt kiállítást Budapesten. Már reggel, mikor megcsörrent a telefon, úgy gondoltam, nagyon nem kell erre elmenni. Hát, totál igazam volt. 
Anna már korán megérkezett, mivel aznap ő vigyázott Kirára. Szegénykém egyre rosszabbul érzi magát, hogy Mariann távol van. T_T Mi Misakival összepakoltunk, kaját csináltunk és indultunk a vonatállomás felé. Persze egész úton azt hajtogattuk, hogy "And now, turn around, and go back!!!". Igen, így angolul, mert elhatároztuk, hogy a vonaton tanulni fogjuk a tételeket. Persze nem lett belőle semmi.
Az állomásra időben beértünk, viszont Fruu nagyon elkésett. Mint kiderült, a 33-as busz keresztbe fordul az autópályán, majd mikor sikeresen leszállt róla, megcsúszott a zebrán, s majdnem elcsapta egy másik busz. Mondom, oookéé... érdekes nap lesz. Dani is elkésett. Őt apukája hozta, de útközben dettó megcsúsztak, s kiütöttek egy táblát. Tisza végső állomás, komolyan. De a hab a tortán a vonaton történt. Odafele Vicával, Beával és ofővel utaztunk. Hát... a szokásosnál is csendben voltunk, az biztos. Nem baj, írni akartam, folytatni a tulajdont, de a légkör fojtogatott, egy szót sem tudtam leírni. 
A kiállításról most még nem tudok írni. A tudat, hogy a rokonaim is áldozatul estek ennek a szörnyűségnek, és hogy egy olyan ember, aki ezt végignézte és volt Auswitz-ban, majd ezek után, még azt mondja, hogy: "A japánok is túl sokan vannak!" teljesen kicsapta nálam a biztosítékot. Én még neki sem kívánnék ilyen keserves sorsot. Ahogy a videókban láttam a holtesteket egy kupacban, majd azt a bácsit, akit a hordágyra tettek, mert nem tudott lábra állni, és kezét összetéve, azt mondta: "Köszönöm!!" Annyira megérintett, hogy csak álltam és néztem magam elé, mint egy zombi. A film néma és fekete-fehér volt, de tisztán le lehetett olvasni a szájáról a magyar szavakat. A kiállítást egy fekete fal kísérte végig, melyen világító csíkok húzódtak végig, melyek néhol megálltak. 100 csík indult el, de a kiállítás végére csak nyolc ért el. Az idegenvezető csaj elmondta, hogy a csíkok egy-egy családfát jelölnek, s amelyik megáll, azt tövestől kiirtották. Számomra ennél jobban nem is tudták volna szemléltetni a pusztítás mértékét. Egy családfában, akár 100 ember is lehet, ha nem több. A kiállítás közben végig ezeket a vonalakat figyeltem, és az ütő megállt bennem, mikor megláttam, hogy egy véget ért. Tanárnő meg is említette, hogy: "Látom, téged kikészítenek ezek a csíkok..."
"Igen, tanárnő... eléggé túlkapom őket."
Hazafele beugrottunk a WestEnd-be és örömmel mondhatom, hogy megvan a 2. emlékünk hármunkról. A hisztéria fagyizóban ettünk. Én és Viki sütit, Fruu pedig egy hatalmas kehely fagyit!!! ^^
A vonaton az osztály őrjöngött, úgy csináltak, mint akik egy buliról jöttek volna haza. Hát nekik ez a semmit nem jelentett??! Emberek egyáltalán?! Ők ezt fel sem fogják, mi történt akkor? Legalább annyival megtisztelhették volna a Zsidó népet, hogy a vonaton nem így viselkednek. Jó, aláírom, mi sem voltunk szent gyerekek, mert hangosak voltunk, de nem mentünk a folyosóra őrjöngeni, és nem állítottuk meg a mozgólépcsőt a metró aluljáróban. Szegény Fruu, nagyon megijedt. 
Bár a vonaton az sokkal nagyobbat ütött, mikor Bea meg Vica csak úgy bejönnek, leülnek, mert egy kis csendet akarnak. Mondom ez még oké, de mikor hozták magukkal az egész zajos bandát, kicsit felkaptam a vizet. Olvastam volna, mert volt egy fic (az Emlékezz rám) amire nem emlékeztem! (xDDDD ez de rohadt hülyén hangzik...) Aztán Fülöpék ott szenvedtették Fannit, én segítek neki, behozom a kabinba, ahol nyugton hagyják végre. Egy idő után mindhárman kimennek, én visszadugom a fülembe a zenét, s olvasok tovább, majd Misaki megkérdezi: "Hallottad ezt?" Én: "Mit?" Vica és Bea most sütöttek el, itt előttünk egy agydaganatos viccet. Úúúúh... igen?! Jaj, hát nem aranyosak? Onnantól kezdve nagyon furán éreztem magam. Mintha a fertő kellős közepébe csöppentem volna. Hányingerem volt, és el akartam onnan menni. Engem az se érdekel, hogy két megállóval hamarabb szállok le, csak tűnjek már el innen. Az olvasást is abbahagytam, már ahhoz sem volt kedvem. Csak néztem magam elé, mint egy zombi, és hallgattam a zenét. 
Debreceni állomáson elmondtam vagy hatszor, hogy sziasztok és már ott sem voltam. Misakival rohantunk is haza abban a dermesztő hidegben. Anna nem vitte le Kirát, így levittük mi ketten, majd vacsora közben megnéztük az Amerikai pite 3-at. Öhm... kibaszott jó volt az után a nap után. Főleg mikor meghallottam benne a The hell song-ot! Uuuh... basszus, azt kicsit nagyon túlkaptam! xD Fél percig magamhoz se tértem rendesen. xD
Mondom ooooké, főleg, hogy a vonaton kétszer is betekerte Shiro. 

2011. október 1., szombat

A betont nem ütni kell, hanem locsolni

Hát gratulálok a péntek délutáni sírással végződő veszekedésnek, aminek lényegében semmi alapja nem volt. A "sértett" Betti és a "támadó" Endre között zajlott mindez. Legalább Betti szemszögéből így fest a dolog, csak a miénkből nem.
Probléma a következő: Kémiaórán amit az ablak felőli padsor leművelt, egyszerűen szánalom volt. Jó nem mondom, hogy figyeltem, mert rohadtul nem. A kémiaórám angolházi írással telt el, szövegeltem is, mert nem vagyok kis angyal, de nem pofáztam olyan bunkón vissza a tanárnak, mint a drágalátos "sértettünk". Amit mondott, az enyhe kifejezéssel "nem megfelelő hangnemben" volt előadva, amire Fülöp egy "Betti, állítsd már le magad!" beszólással válaszolt.
Hát igen. Innen már mindenki sejtheti, hogy mi volt. De hogy kerül a képbe Endi? Franc se tudja... Nem figyeltem, szal erről a részről lemaradtam. Gyorsan történt minden, nem is emlékszem a részletekre, de megjelent egy évvel ezelőtti eset, amikor Bettit leöntötték kávéval és állítólag csak Fülöp kért bocsánatot, Endi nem. Hát könyörgöm! Jó oké, nekem is baszná a csőröm elég rendesen, de nem emlegetném éveken át.... Aztán jött, hogy Betti szól Attilának... blablabla....
A legjobban Endi rezgéstelen arca tetszett. Azzal olyan volt, mint valami felsőbbrendű lény, bár lényegében az is. Azért amit Endi letett az asztalra... Betti rendesen elbújhat mögötte. És nem avval jövök, hogy jó tanuló, hanem mint ember...
Viszont Dani Bettiék oldalára állt, és ez látható volt Endi arcán is. Az a csalódás szinte nekem fájt. Kegyetlen fasz! Megérdemli, hogy halálra basszák! > <
Angol órán, tanárnő megkérdezte, miért sír Betti. (Höh... elsírta magát! xD) Aztán jön azzal, hogy Endi a kapcsolatával támadja, meg hogy neki még nem volt senkije, és erről nem tud semmit. Hát itt hatalmas lélekenergia kellett, hogy ne röhögjem el magam. BASSZAMEEEEEEEEEEEEEEG!!! x""DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD Ez HÜLYE!! x"""""DDDDD Nem lényeg....
Most ha belegondolok:
Endi egy bleach kapitányi szakatt haoriban, félmesztelenül végigmenne conon. Hmmm... úgy vonzaná a falatnyi cosplayes csajokat, mint mágnes a vasreszeléket? Asszem igen, vagy 100%!!!!!!
De neeeeem... ez mind nem lényeg..... De akkor Betti drága ne dumáljon olyanról amiről semmit sem tud. Viszont őt elképzelni egy Shura cp-ben... Ööööööööh.... pill gyerekek, ki kell mennem WC-re.... HÁNYNI! xD Én sem vagyok egy nádszál kisasszony, de ő? Na inkább hagyjuk... Nem tudom melyikünk alatt gyorsulna hamarabb a mérleg mutatója 100-ra.... -.-""