Anasztázia és Gizella avagy Hisztike és a szolgálja

Uruha POV

- Na, gyere, mindent megmutatok neked, hogy hol van... –kezdem is a körbe vezetést, csak hogy minél hamarabb visszatérjek a pulthoz, hisz nem hagyhatom ott csak úgy üresen, még ha Kai ott is van. Ő vendég, és nem kérhetem meg rá, hogy álljon be a helyemre, míg turista vezetőt játszok. Még ha nagyon jóban vagyunk is. Akkor se. Tehát, gyorsan elmagyarázom neki, hogy mit kell tennie, mint pincér és megmutatom a három szobát, amit majd mindig kell takarítani, főleg most, mert nem csináltam meg tegnap. Már nem volt kedvem, így leszartam nagyívben. Túlfáradt voltam ahhoz, hogy még azzal is kínlódjak. A gyors körbevezetésnek, mint láttam, nem nagyon örült, de nem nagyon érdekelt, csak az volt a fontos nekem, hogy visszamenjek, és én is végezzem a dolgomat! Majd megtanulja itt a rendet és elfogadja. Muszáj lesz neki!

Ahogy vissza értem, láttam, hogy itt nincs valami a rendjén. Míg nem voltam itt, addig valami történt. Kai, mint a tejbe tök vigyorog, és bámulja a kávéját. Pedig nem szokott ilyen lenni. Egyáltalán nem. Beállok a pult mögé, hogy vele szembe legyek és karba teszem kezem közbe csak őt nézem. Várom, hogy mikor vesz észre, mert már lassan öt perce itt várok rá. Aranyos, ahogy maga előtt tartva vigyorog a kávéba, de irritál, hogy nem tudom, mi olyan vicces számára. Mikor már kezdtem megunni, hogy nem vesz észre, fogom és csak éppen hozzá érek a könyökéhez, elkezdtem bökdösni, mire ő hirtelen megugrik a székbe és ejti le a poharat. Még jó, hogy nem tartotta olyan távol az asztaltól, akkor tuti, hogy eltört volna. Így csak ő kapott majdnem szívrohamot, én nem. Nem lett volna jó, ha főnök elé kell álmom, úgy, hogy eltört az egyik kedvenc kávés pohara. Főleg a lila készletből. Valószínű megtudom, hogy milyen az a bizonyos „bünti” szoba.
- Jaj, Uruha, de megijesztettél. –kapom válaszul, de ez engem annyira hidegen hagy, hogy nem is törődöm vele, csak teszem fel neki a kérdést.
– Mi volt annyira jó, ami miatt nem vettél észre?
- Áhh, semmi különös, csak valamin elgondolkodtam. – válaszol.
- Jé, nem mondod. Csak az a baj, hogy nem ezt kérdeztem. Akkor még egyszer felteszem a kérdést! Mi volt annyira vicces, amin ennyit gondolkodtál? Remélem így már érthető számodra. –húzom fel magam, mire ő csak néz bambán rám, és nem tudja, hogy mit mondjon nekem, mire nagy nehezen kezd bele, aminek nagyon ürülök. Hamar ki tudtam szedni belőle. Ebbe nagyon jó vagyok, még el is mehetnék akár nyomozónak is.
- Mi történt itt?- Hallom meg a kérdést, mire leesik, hogy megint itt van új gyerek. Kezembe nyom egy papírt, mire az volt ráírva, hogy a mai este Aoi nagyon meg lesz dugva. Erre én elmosolyodok, de az csak pár percig marad meg az arcomon. Most nem ez a fontos.
- Inkább menj és takarítsd ki a három szobát, ne lopd itt a napot! Csak útba vagy így is! –válaszolom neki, ami neki egyáltalán nem tetszik.
- De nem azt mondtad, hogy este szoktátok kitakarítani őket? Akkor már minek menjek, ha tiszta?- válaszolja.
- Ne feleselj itt nekem. tegnap nem volt kitakarítva, ezért most reggel kell kitakarítani, és most ne zavarj légy szíves! – még jó, hogy nem takarítottam ki, hagyd, szenvedjen a kis újonc.
- Jól van, már megyek! Nem kell ennyire felhúzni magad. – és már távozik is serényen, aminek igazán örülök, valahogy nem jön be ez a gyerek, nagyon irritál.

- Na, szóval hol is tartottunk? Ja, igen Akkor min is gondolkodtál ennyire? Kíváncsian várom!
- Jól van, na…, elmondom. Csak… azon gondolkodtam, hogy ez új gyerek,… van benne valami különleges. Vagy én nem is tudom. Jól néz ki, aranyosnak tűnik kicsi és még szexi is. – erre a mondatra köpni, nyelni nem tudtam. Első gondolat, ami eszembe jutott, az-az volt, hogy vajon nem lázas-e?
- Te jó vagy? Szerinted sexy a gyerek. Ilyenkor te mit kapsz? –nézek rá, miközben húzom fel a szemöldököm, és most már morcosan nézek rá, hogy éreztessem vele, hogy úgy fogalmazza meg a következő mondani valóját, hogy ha nem tetszik nekem, akkor bizony ám én harapni fogok, és akkor menekülhet előlem, jó messzire.
- Igen, szerintem az. Sőt még jó a segge is. Majd nézd meg te is. – Na, nekem nem is kell ennél több. Rosszabb volt ez tőle, mintha az mondaná, mert nem is kellenék neki. Akkor jöhet az a bizonyos menekülés, mert itt én most őrjöngeni fogok.
- Mi ez a nagy változás, Kai? Hirtelen nagyon megváltoztál, nem veszed észre? –vágom hozzá a kérdéseimet. mire ő csak néhány mondattal lezavarja az egész cirkuszt.
- Aj, nyugi már, nem csak körülötted forog a világ. Nem lehet valakit stírölni anélkül, hogy nincs benne semmi érzelem? Te mindig csak magaddal foglalkozol, és ez engem egyre jobban idegesít. Már néha nem is akarlak látni emiatt. – kapom tőle a választ, mire én csak pár mondtad és egy hatalmas reakció válaszolok vissza neki.
- Igen, szóval ez a helyzet! Tudod, mit nem is érdekelsz, menj el, ha nem akarsz látni! - az utolsó mondat után emelem is a kezem és már ütöm is meg. Láttam, hogy nem erre várt. De perpillanat nem érdekel, mert megbántott, és ez fájt. Viszont nem ütött vissza csak annyit válaszolt, hogy oké, és távozott is. Még el se köszönt. Szánalmas! Nekem kéne megsértődnöm erre ő lép le. Azt hiszem, most fejeztem be vele. Fordítom jobbra a fejem, és akkor veszem észre, hogy Ruki ott állt és mindent látott. Fasza, jól mutatkozok be már az első nap. De látom a fején, hogy erről akar kérdezni, de én ezt nem akarom.
- Ez most mi volt? És ezekkel a holmikkal mit csináljak? És a harmadik szoba elég érdekes volt. –a kérdéseire, felkapom a fejem, mert a második elég érdekes volt. Nem gondoltam volna róla, hogy ilyen hamar hárítja a feszültséget. Ennyire kiismert volna, vagy mi? És vajon tényleg annyira jó, ahogy Kai mondja? De csak inkább válaszolok, és megpróbálok ugyan abba a stílusba, mint ahogy eddig beszéltem vele. Nem szeretném vele közölni, hogy valamit akarok tőle. Még a végén kombinál nekem, és én azt nem akarom.
- Az első kérdésedre nem válaszolok, mert semmi közöd nincs hozzá, viszont a ruhákat majd én intézem. A harmadik szobát viszont, majd aki tönkre vágta azzal majd te is találkozol, biztosan meg fogod ismerni, ha megtaláltad a képeket, amit az ágy alá rejtettem. Csak ne említsd meg neki, mert nem nagyon díjazza, amit tett, vagyis tettek vele. Viszont most állj be a pult mögé, míg vissza nem jövök, mert van egy kis elintézni valóm. – ahogy befejeztem oda állok a háta mögé és egy hatalmasat belemarkolok a fenekébe.
Basszus, tényleg igaza volt. Kerek és formás. Izgató hatással tölt el, ahogy megfogtam. Markolgatnám egész nap, az biztos. De nem érdekel, mert emiatt tudtam meg, hogy valójában, mint gondol rólam, Szánalmas, de legalább eddig tartott. Inkább megyek és elvégzem a teendőimet. Addig is szellőzik a fejem egy kicsikét.

Mire elvégeztem a teendőimet, addigra már kezdtet besötétedni. Igyekezek vissza, mert nem soká jön a nagy tömeg, hisz péntek van. Amire vissza értem addigra már felkelt Aoi is. Jé, lehet őt is látni, és dolgozni is! Gyorsan átöltözök, és már kezdek is a munkának, csak egy valami, vagy inkább valaki kezd el zaklatni. Aoi az. De mit akar már tőlem? Már is tudja, hogy mi történt, vagy mivan?
- Bazd, te mit műveltél? Komolyan elkergetted innen Kai-chant? Miért tetted ez vele? Most kinek fogok este táncolni? Hogy lehetsz ilyen önző, hogy csak magaddal foglalkozol? Kicsit magadba szállhatnál már!
- Na, most hagyd abba. – vágom, neki vissza mire ő csak néz rám, és várja, hogy milyen okot fogok neki mondani. Várja is nyugodtan, mert semmi köze nincs hozzá, még ha munkatársam is. és tudhattam volna, hogy már ő is tudja. De vajon kitől tudhatta meg? – Semmi közöd nincs hozzá, hogy én miért küldtem el, csak annyit mondok ezzel kapcsolatba, hogy kicsit összekaptunk és emiatt van.
- Aha, persze, és ezt most higgyem is el neked? –teszi fel a kérdést, miközben épp betoppan az én kedvenckém is. Sose szerettem ezt a csajt. Hogy lehet vele szóba állni? Nem is értem Aoi-t hogy tud vele egy légtérbe is lenni? Bár, mondjuk, össze illenek.
Mit nem akarsz elhinni, Aoi? – kérdi, miközben ugrik rá és közbe borzolja a haját, aminek nem igazán örül.
- Szijja Misa-chan, képzeld ez az örült barom elkergette Kai-t. Tudod ő a törzsvendég, aki mindig itt szokott melletted ülni. – mondja neki Aoi, mintha tudná is, hogy miért történt ez meg, de nem lényeg neki bele kell szólnia. És még a hisztériának is el kell mondani, aki tuti, hogy bele fog avatkozni! Tök aranyos nem? Mindjárt őt is felképelem. Mind a kettőt.
- Ugye csak viccelsz? Miért tetted ezt? Normális vagy? Amúgy is ti nem vagytok jóba, vagy mi van? Téged aztán nem lehet követni? Kezdesz összeesni. Jobban oda kéne figyelned magadra…
- Mi van? Állítsatok már magatokon. Azt se tudjátok, hogy miről van szó. Amit nem tudtok, abba ne üssétek bele az orrotok, mert kaptok a fejetekre!- válaszolom nekik dühösen.
- Mint Kai? Őt is megütötted, és ne tagad, mert tudok róla, szóval most hatalmas baklövést tettél, ugye azt tudod? – kérdezi Aoi, mire nekem kikerekedik a szemem, hogy ő vajon honnan tudja ezt is? Vajon ki mondhatta el ilyen részletesen? De már kapkodom a fejem, mert egyre jobban jönnek a szidalmazások, és most már nem csak egy oldalról, már Misaki is nyomja a rizsát. Hát nem aranyos? Ő is szeretne, a verés sorozatból úgy tűnik.
- Te megütötted? Komolyan meg merted ütni? És a főnök mit szólt ehhez? Úh, biztos nagy balhé lesz. Menekülj előle! Én nem mernék a szemébe nézni, főleg ezek után…- ahogy motyogta közbe rángatta Aoi kezét, és ahogy befejezte egy nagy nevetésbe tört ki. Teszek én az ellen, hogy eltörjön nála a mécses.
- Te meg miért lógsz itt minden este? Nem kéne neked inkább otthon tanulnod? Vajon anyukád tudja, hogy a legjobb barátod a rúdtáncos? Szerintem nem nagyon örülne, ha megtudná! Főleg az apukád, biztos kitagadna a családból és akkor te is jöhetnél ide csövezni. - vágok neki vissza, mire már mindketten egyszerre jönnek rám, mint a keselyűk. Mind a kettő szánalmas. Inkább törődne a dolgával.
- Uruha, vigyázz a szádra! Neked semmi közöd nincs hozzá, hogy Misaki merre csatangol az ő szabad idejébe, és amúgy is örülj neki, hogy még ő nem utált meg téged és foglalkozik veled, meg a problémáiddal. –ugrik is erre a mondatra, mint valami Hisztike, és már a kis palota pincsije folytatja is, mintha egymás mondatával egészítenék ki egymást. Még jó, hogy csak barátok, és nem járnak, Valószínű akkor köpnék a levesbe, mert én annak egyáltalán nem örülnék, így is egész nap itt van ez a kis mitugrász kölyök.
- Igen Ruru-chan örülnék neki, ha nem így beszélnél velem, főleg, hogy mindig segítek neked, ha nyakig vagy a szarban…- válaszolja, mire én csak egy szolid választ adok.
- Na, jó tudjátok mit, most fejezzük be, majd talán legközelebb ezt megbeszéljük, mert már nekem ebből teljesen elegem van. Most mindenki menjen inkább a dolgára, főképpen te Aoi, Misaki te meg ülj le itt a fenekedre, és olvasgasd a menüt és gyorsan döntsd el, hogy mit akarsz. – válaszolom, mire Aoi-nak olyan feje lesz, mint aki most legszívesebben nekem jönne, de ez hidegen hagy, főleg hogy Misa megnyugtatja, így még aztán négjobban leszarom, hogy mit akar. A kis csajszi meg szót fogadva teljesíti azt, amit kértem tőle. Azta, nem szólt vissza, hogy lehet az? Még mindig nem tudom, hogy lehet ez a két ember jóba, hisz úgy különböznek egymástól, mint a kutya meg a macska. Teljes ellentétek. De bezzeg, ha egymást kell megvédeni, akkor egyből kialakul a ranglista. Meglátszik, hogy Aoi sokkal idősebb nála, és mindig kordában tartja őt. Tényleg Hisztike Aoi, de Misaki viszont mint a szolgálja. Anasztázi és Gizella, mind a kettő egy nagy szánalom a szememben. Mint ahogy mindig is mikor bele akartak szólni az életembe. De most nem engedem, hogy más irányítsa az életem, mert ez az enyém, és senki, de senki nem szólhat bele.
- Egy vodka narancsot kérek, most az lesz a legjobb. – motyogja az orra alatt, mire én elkezdtem elkészíteni, amit kikért, miközben csak ezen jár a fejem, vajon ezek hogy bírják ki egymás melett?